Az 1990-es években egy észak-európai országból érkeztek oktatási szakemberek egy vidéki kisváros gimnáziumába, hogy segítsenek modernizálni a magyar oktatás gyakorlatát. Hasznos és jó is volt a projekt, viszont számomra a legemlékezetesebb része az volt, amikor egyik este a magyar részvevők (tanárok) ragaszkodtak ahhoz, hogy nosztalgikus hangulatban lejátsszák a videofelvételt, amelyen maguk adtak elő Cseh Tamás-dalokat. Én, a tapasztalatlan kezdő, ostoba módon vállalkoztam arra, hogy a külföldi tanácsadónak majd a fülébe suttogom a dalok szövegét.

Persze nagyon hamar kiderült, hogy a hetvenes évek magyar életérzését kifejező Cseh Tamás-szövegekhez gondos műfordítás szükséges, szinkrontolmácsolásban gyakorlatilag nem fordíthatók. Azért nagyjából elmondtam az előttem ülő külföldi férfinak, miről szólnak a dalok. Látványos eredménnyel: egy idő után előrebillent a feje, és békésen elaludt.

- az egyik kiváló angoltolmács tollából